Napfényes délelőtt fogadott a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Csongrád-Csanád megyei talajművelési szakmai napján Hódmezővásárhely határában. A rendezvény középpontjában a regeneratív mezőgazdálkodás állt, amely egyre nagyobb teret hódít a magyar gazdálkodók körében. Az Agrárminisztérium adatai szerint az elmúlt két évben 15%-kal nőtt azon földterületek aránya, ahol valamilyen talajkímélő vagy regeneratív gyakorlatot alkalmaznak.
Takács János, aki 120 hektáron gazdálkodik a térségben, harmadik éve alkalmazza a minimális talajbolygatással járó művelést. „Kezdetben szkeptikus voltam, de a tavalyi aszályos évben is 4,2 tonna/hektáros búzatermést sikerült elérnünk, miközben a környéken sokan 3 tonna alatt maradtak” – mondja, miközben a demonstrációs területen mutatja a takarónövényekkel borított tábláját.
A szakmai napon a NAK szakértői ismertették a regeneratív gazdálkodás négy alappillérét: minimális talajbolygatás, folyamatos talajtakarás, növényi diverzitás és lehetőség szerint az állattartás integrálása a rendszerbe. A KSH adatai szerint a hazai szántóterületek mintegy 8%-án már alkalmazzák a direktvetést vagy más minimális beavatkozással járó talajművelést.
A praktikus bemutatón látható volt, hogyan javul a talaj szerkezete a takarónövények gyökérzónájában. Sokan a növényvédelmi kockázatoktól tartanak, ezért a NÉBIH szakembere ismertette a regeneratív gazdálkodásban alkalmazható növényvédelmi stratégiákat és a naprakész növényvédelmi napló vezetésének fontosságát.
Az AKI PÁIR elemzése szerint a regeneratív módszerekkel dolgozó gazdaságok input-költségei átlagosan 15-20%-kal csökkentek, elsősorban az üzemanyag- és műtrágyaköltségek terén. Ez különösen fontos a családi gazdaságok számára, akik a jelenlegi magas inputárak mellett keresik a fenntartható megoldásokat.
A helyszínen több helyi összefogás is bemutatkozott. A Homokháti Gazdakör tagjai közösen vásároltak direktvető gépet, amit 6 gazdaság használ felváltva. A térségi tapasztalatok szerint a regeneratív módszerek alkalmazása nem csupán a talaj állapotát javítja, hanem a közösségi együttműködést is erősíti.
„A legnagyobb változás a talaj vízmegtartó képességében látszik” – magyarázza Nagy Péter agrármérnök, a rendezvény egyik szervezője. „A takarónövényekkel fedett területek akár 30%-kal több csapadékot képesek a talajban tartani, ami az egyre szélsőségesebb időjárási viszonyok között életmentő lehet.”
A szakmai nap zárásaként elhangzott, hogy az Agrárminisztérium a következő KAP ciklusban külön támogatási jogcímet tervez bevezetni a regeneratív gyakorlatok ösztönzésére. A gazdálkodók számára a legfontosabb teendő most a megfelelő takarónövény-keverékek elvetése az őszi betakarítás után, valamint a talajállapot rendszeres dokumentálása, akár egyszerű ásópróbákkal is.
A regeneratív mezőgazdálkodás nem csupán divatos irányzat, hanem a talaj hosszú távú egészségét szolgáló szemléletváltás, amely egyaránt szolgálja a gazdasági fenntarthatóságot és környezetünk védelmét.
