Az Európai Bizottság friss előrejelzése szerint 2025-ben további 2,1%-kal csökken az EU zöldségtermelése, ami az elkövetkező évtized legalacsonyabb szintjét hozhatja. A brüsszeli elemzők a 2024. novemberi piaci kilátások jelentésében 57,8 millió tonnás össztermelést prognosztizálnak, szemben a korábbi évek 60 millió tonna körüli átlagával. A visszaesés mögött az extrém időjárási események, a növekvő termelési költségek és a munkaerőhiány áll.
A paradicsom, mint az unió legnagyobb volumenben termelt zöldsége, különösen érintett. Az olaszországi és spanyolországi termőterületek zsugorodása következtében 15,8 millió tonnás össztermelés várható, ami közel 3%-os csökkenést jelent 2024-hez képest. Az AKI PÁIR adatai szerint a magyarországi ipari paradicsom felvásárlási árai ezzel párhuzamosan 15-20%-kal emelkedtek az elmúlt évben. „A hazai feldolgozóipar kétségbeesetten keresi a stabil beszállítókat, de az energiaárak és a munkaerőköltségek emelkedése miatt a termelők jelentős része inkább kivár vagy más kultúrára vált” – nyilatkozta a Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet piacelemzője.
Hasonló tendencia figyelhető meg a hagymafélék piacán is. Az EU-ban a 2024-es 6,3 millió tonnáról 2025-ben várhatóan 6,1 millió tonnára csökken a termésmennyiség. A makói hagyma termőterülete az elmúlt öt évben 30%-kal zsugorodott, miközben az egyiptomi és indiai import folyamatosan nő. A MATIF zöldségáru-indexe november közepén 125,7 ponton zárt, ami 18%-os emelkedés az egy évvel korábbi szinthez képest.
Az importfüggőség erősödése kockázatot jelent az élelmiszer-ellátási láncokban. Az EU friss és feldolgozott zöldségimportja 2025-ben várhatóan meghaladja a 6,7 millió tonnát, ami 4,8%-os növekedés 2024-hez képest. A harmadik országokban a növényvédelmi előírások és munkaügyi szabályozások lazábbak, így az importtermékek versenyképesebbek az áruházláncok polcain.
A következő hónapokban érdemes a magyar termelőknek a minőségi differenciálásra és a rövid ellátási láncokra összpontosítani. A belföldi eredetigazolási rendszerek megerősítése és a specializált, magasabb hozzáadott értékű termelés segíthet a piaci pozíciók megtartásában. A növekvő inputárak miatt különösen fontos a precíziós öntözési és tápanyag-utánpótlási technológiák alkalmazása, amivel az önköltség kordában tartható.
