A VetFarm friss tanulmánya szerint a legeltetéses tartásban nevelkedő borjak immunrendszere 36%-kal hatékonyabban küzd meg a légúti fertőzésekkel, mint istállózott társaiké. A 2023-2024 telén végzett kísérletek során 120 borjú vérképét elemezték, összehasonlítva a hegyvidéki legelőn és a zárt istállóban tartott egyedeket. A kutatás különösen releváns a hazai közepes méretű tehenészetek számára, ahol a munkaerőhiány és a klimatikus kihívások egyre sürgetőbbé teszik a tartástechnológiai innovációkat.
A vizsgálat kimutatta, hogy a legelőn tartott borjak vérében átlagosan 28%-kal magasabb a fehérvérsejtszám, ami jelentősen javítja az állatok betegségekkel szembeni ellenálló képességét. A tüdőgyulladás előfordulási aránya 41%-kal alacsonyabb volt a legeltetett csoportban. Emellett a szabadban tartott borjak napi súlygyarapodása átlagosan 124 grammal haladta meg az istállózott társaikét, azonos takarmányozási feltételek mellett. Az MVt. 54. § előírásainak megfelelően a legeltetéses tartástechnológia kockázatértékelését is elvégezték, különös tekintettel a villámcsapás és a ragadozók elleni védekezésre.
„A legeltetéses borjúnevelés nemcsak állatjólléti, hanem gazdasági szempontból is előnyös,” – mondta Dr. Fischer Georg, a VetFarm kutatásvezetője. „Számításaink szerint a kezelési költségek és antibiotikum-felhasználás csökkenése révén évi 28-32 ezer forint megtakarítás érhető el borjanként, miközben az állatok értéke is növekszik a jobb egészségi állapot és gyorsabb fejlődés miatt.”
A legeltetéses tartásmód bevezetésénél elengedhetetlen a megfelelő területi adottságok és a villanypásztoros védelem kialakítása, az EN ISO 13849 szabvány szerinti biztonsági követelmények betartásával. A telepek számára javasolt a fokozatos átállás, kezdetben a 3-6 hónapos borjak kísérleti legeltetésével, majd a rendszer kiterjesztésével. A karbantartási költségeket és a beruházás megtérülését jelentősen befolyásolja a legelőterület minősége és a rendelkezésre álló természetes árnyékolás.
