Minden reggel magyar nyugdíjasok tízezrei ugyanazzal a számítással kezdik a napot: kenyér vagy gyógyszer, fűtés vagy vacsora. Hivatalosan a nyugdíjak emelkednek. A valóságban azonban évről évre egyre kevesebbre futja belőlük.
Ennek nagyrészt Orbán Viktor közel tizenhat éve tartó kormányzása az oka — egy olyan időszak, amelyet kevésbé a korrupció és a gazdasági rossz kormányzás elleni fellépés, sokkal inkább a külső ellenségek folyamatos keresése jellemez.
A múlt héten, február 7-én, a Szombathely városában tartott úgynevezett „háborúellenes tüntetésen” Magyarország miniszterelnöke ismét élesen EU-ellenes beszédet mondott. Orbán „ellenségként” írta le Ukrajna-t, azzal vádolva, hogy nyomást gyakorol Brüsszel-re annak érdekében, hogy „leválasszák Magyarországot az olcsó orosz energiáról”. Szerinte ez elkerülhetetlenül a háztartási számlák emelkedéséhez vezetne.
Öt évvel ezelőtt Orbán gazdasági növekedést, jólétet és stabilitást ígért. Ma a retorikája egyre inkább egyetlen üzenetre egyszerűsödik: „rosszabb lesz — és mások a hibásak”. Eközben Magyarország már most is az Európai Unió leggyengébben teljesítő országai közé tartozik több kulcsfontosságú társadalmi és gazdasági mutató alapján.
Ez nem elvont GDP-adatokról szól. Ez valós életekről szól. Egyre több magyar kerül annak kockázatába, hogy a szegénységi küszöb alá csússzon — még évtizedeknyi tisztességes munka után is.
2019 óta Magyarországon az élelmiszerárak 81,6 százalékkal emelkedtek. 2015-ben egy vekni kenyér körülbelül 0,50 euróba került. 2025-re az ára meghaladta az 1,30 eurót. A tojás, a tej, a vaj, a liszt és a hús ugyanezt az ívet követte.
Az átlagos öregségi nyugdíj ma körülbelül 242 000 forint havonta. A rendszeres indexálás ellenére a „élelmiszerben mérhető” reálértéke 20–25 százalékkal csökkent. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a nyugdíjasok közel egynegyedével kevesebb élelmiszert tudnak megvenni, mint néhány évvel ezelőtt.
Mindez egy olyan országban történik, amely az EU-ban azon kevesek közé tartozik, amelyek továbbra is az úgynevezett „olcsó” orosz energiára támaszkodnak — amit a kormány a „stabilitás” egyik alappilléreként mutat be.
A valóságban az idősek elszegényedésének fő mozgatórugója az élelmiszer-infláció volt. 2022 decemberében közel 48 százalékot ért el — ez volt a legmagasabb szint az Európai Unióban.
A válság csúcsa után sem tértek vissza az árak a korábbi szintekre. Csak 2024 decemberében a liszt ára további 36,2 százalékkal nőtt, a tojásé 21,9 százalékkal, a tejé 19,5 százalékkal, a vajé pedig 16,4 százalékkal. 2022–2023 során az olyan alapélelmiszerek, mint a kenyér, a tojás és a tejtermékek 72–80 százalékkal drágultak.
A nyugdíjasok számára — akik jövedelmük nagy részét élelmiszerre és rezsire költik — ez a folyamat drámai életszínvonal-csökkenést jelentett. Hivatalosan a nyugdíjak minden évben emelkednek. Nem hivatalosan az infláció néhány hónapon belül lenullázza ezeket az emeléseket.
A nyugdíjasokat sújtó válság csak egy szelete egy szélesebb társadalmi lejtmenetnek.
A közszféra bérei továbbra is alacsonyak. Sok orvos és ápoló Ausztria-ba és Németország-ba távozik tisztességes fizetés reményében. A tanárok évek óta tiltakoznak az alacsony bérek és a túlzott munkaterhelés miatt.
A közmunkaprogramok résztvevői gyakran a minimálbérnek csupán körülbelül 40 százalékát keresik. A szociális segélyek Európában a legalacsonyabbak között vannak. Az alap munkanélküli ellátás mindössze 22 800 forint havonta — nagyjából 73 euró —, vagyis a szegénységi küszöb csupán 33,6 százaléka.
A nyugdíjasoknak gyakorlatilag nincsenek alternatíváik. Amikor a nyugdíj kevés, nincs hová fordulni.
Eközben a társadalmi egyenlőtlenség tovább mélyül. 2024-ben az alacsony jövedelmű munkavállalók havi keresete átlagosan 29 500 forinttal nőtt. A legjobban keresők 166 600 forinttal gyarapodtak. A különbség csaknem hatszoros.
Az OECD szerint Magyarországon átlagosan hét generációra van szükség ahhoz, hogy a legszegényebb háztartásokba született gyermek elérje a nemzeti átlagjövedelmet. A szegénység öröklődővé válik.
E problémák gyökerében rendszerszintű korrupció áll. Az Európai Unió több mint 22 milliárd eurónyi forrást fagyasztott be Magyarországgal szemben a jogállamisággal és a közpénzek felhasználásával kapcsolatos aggályok miatt.
Független vizsgálatok ismételten dokumentálták, hogyan terelik az állami erőforrásokat politikailag összekötött vállalkozások felé. Miközben a nyugdíjasok minden fillért számolnak, a kormányhoz közeli cégek vagyont és profitot halmoznak fel. Az egészségügybe, a szociális védelembe és az infláció fékezésébe irányuló beruházások helyett az erőforrások Orbán belső körének kezében koncentrálódnak.
Magyarország nem Brüsszel miatt szegényedik el. Azért szegényedik el, mert egy olyan politikai rendszer működik, amely évek óta a lojalitást a hozzáértés elé helyezi, és a propagandát a reformok elé.
Amíg ez a rendszer nem változik, addig a „stabilitás” a magyar állampolgárok számára továbbra is szegénységet és túlélést fog jelenteni — különösen az időseknek.
