Magyarország az elmúlt öt évben egy teljes évnyi csapadékot veszített el, miközben Európa kétszer gyorsabban melegszik, mint a világátlag. Hubai Imre mezőgazdaságért felelős államtitkár a kiskunsági homokon, a Pannon Genetic vetőmagüzemének átadóján nyilatkozott az ország vízhelyzetéről és a kritikus klimatikus változásokról. A helyszín magában hordozta a kérdést: mi esélye van még az Alföldnek kukoricatermesztésre, ha ilyen ütemben szárad ki a táj?
A tavaly indult „Vizet a tájba” program nagy társadalmi érdeklődést váltott ki, azonban csak az igényelt területek 15 százalékán valósult meg a mentett oldali elárasztás. Az államtitkár szerint a Duna vízgyűjtőjén kedvezőbbek a kilátások a több lehullott hó miatt, ugyanakkor a felszíni vízkészletek csupán 5 százaléka hasznosítható ebben a térségben. „A Tisza vízgyűjtőjén viszont romlottak a hidrometeorológiai viszonyok, és egy közepesen aszályos időszakból egy súlyosan aszályosba léptünk át” – fogalmazott Hubai Imre. Az emelkedő hőmérséklet és a fokozódó légköri aszály miatt 2024-ben olyan intézkedéseket vezettek be, amelyek több mint 1 milliárd köbméter víz visszatartását tették lehetővé, lassítva ezzel az Alföld kiszáradását és a talajvíz csökkenését.
A folyómedrek évente 3-5 centiméterrel mélyülnek, ami a talajvízszint további csökkenését okozza. Az államtitkár fenékküszöbökkel és kőszórással történő beavatkozást javasolt a meder visszatöltődésének elősegítésére. A mederrekonstrukció az Energiaügyi Minisztérium hatáskörébe tartozik, ugyanakkor konkrét példaként említette a Dunavölgyi-főcsatornát, amelyen keresztül jelentős vízmennyiség juttatható el a gazdákhoz öntözés céljára. Tavaly egy mintegy 23 milliárd forintos program támogatta az öntözővíz díjának és a vízkészletjáruléknak az elengedését. A Keleti-főcsatorna jelenleg vízszállító kapacitásának csak 24 százalékán üzemel, de kotrással 100 százalékra növelik, ami mintegy 200 ezer hektár mezőgazdasági terület vízellátását segíti majd.
2024-ben 145 ezer hektár volt a mezőgazdasági öntözött terület, a kitűzött cél a 300 ezer hektár elérése. Az államtitkár hangsúlyozta a téli vízmegtartás és az öntözési idényen kívüli csatornafeltöltés fontosságát. „A legjobb vízmegtartó maga a táj. Ha itt több vizet tudunk raktározni, az csökkenti az öntözési igényt és emeli a talajvízszintet is” – mondta. Egyszerűbb megoldásként a füves-cserjés sávok létesítését jelölte meg, amelyet a vizes élőhelyek kialakítására kiírt pályázattal támogatnak 5 éven át. Jelenleg 35 ezer hektáron megvan a potenciál a program alkalmazására, országosan pedig 330 ezer hektárra becsülhető az a felhagyott halastó, vízállásos terület és elhagyott csatornaszakasz, amit vissza lehetne nedvesíteni.
A kukorica jövőjéről a Kiskunságban egyértelmű válasz született: a hőösszeggel nincs probléma, de a csapadék, a pára és a talajnedvesség hiányzik. Hubai Imre szerint öntözés nélkül aligha lehet gazdaságosan megtermelni a növényt az Alföldön. A stabil hozamokat csak megfelelő vízgazdálkodással, folyamatos nemesítéssel, állami támogatással, fejlesztésekkel és kiszámítható agrárpolitikával lehet biztosítani. A változó klimatikus körülmények közepette a gazdálkodók számára kulcsfontosságú a vízkormányzó rendszerek rendbetétele és a szemléletváltás mind a vízügyi, mind az agrárágazat részéről.
