A februári európai körtekészletek csaknem 460 ezer tonnát tettek ki, ami a World Apple and Pear Producers Organization (WAPA) jelentése szerint 15,5 százalékos növekedés az előző év azonos időszakához mérten. A WAPA adatbázisa február 1-jén 459 850 tonna tárolt körtét regisztrált a kontinens hűtőházaiban, szemben a 2025. februári 398 200 tonnával. A magasabb raktárkészlet egyfelől a technológiai fejlődést és a fajtaszerkezet optimalizálását tükrözi, másfelől árnyomást gyakorolhat a kereskedőkre és termelőkre, ha az export és a fogyasztási kereslet nem halad párhuzamosan a kínálat bővülésével. A hazai és nemzetközi gyümölcspiacon résztvevő feldolgozók és kiskereskedők számára ez az adat stratégiai jelentőségű: befolyásolja a beszerzési árat, a tárolási döntéseket és a logisztikai időzítést.
Hollandia 183 ezer tonnával és Belgium 140 ezer tonnával együtt a készletek mintegy 70 százalékát tartja, ami jól mutatja a Benelux régió globális exportképességét és tárolási infrastruktúráját. Olaszország február elején 43 ezer tonnás állománnyal a harmadik helyen állt, míg Lengyelország 33,5 ezer tonnával a negyedik. A lengyel érték kivételes a historikus összehasonlításban: 2007 óta nem volt ilyen magas a januári raktárkészlet, és a Conference fajtára egyedül közel 30 ezer tonna jutott, vagyis a lengyel állomány 90 százaléka. Ez a koncentráció kockázatot hordoz fajtaspecifikus betegségek vagy keresleti visszaesés esetén, de előnyt jelent az exportpiaci standardizáció és a magas tárolhatóság miatt. Egy lengyel kertészeti szövetség ügyvezetője szerint: „A Conference fajtánál a minőség és a tárolási veszteség aránya kedvezőbb, mint más fajtáknál, ezért fokozódik a termelési koncentráció.”
Januárban 170,7 ezer tonna került értékesítésre kontinensszerte, ami élénk piaci forgalmat jelez és azt mutatja, hogy a kereskedelem képes volt egy részét felszívni a felhalmozott kínálatnak. A forgalom időzítése kritikus a gyümölcspiac szereplői számára: a tárolt körte minősége február–március után romlik, ezért a felvásárlók és feldolgozók általában március végéig lezárják a nagyobb tételek beszerzését. A magas készletszint lefelé húzza az árat, különösen akkor, ha az észak-afrikai vagy dél-amerikai versenytárs kínálat is erős a nemzetközi piacon. Az exportpiacok – főként a közel-keleti és ázsiai vevők – keresletének alakulása egyértelműen befolyásolja a piaci egyensúlyt: ha az export lassul, a felesleg belpiaci árnyomást okoz.
A magyar feldolgozók és kereskedők számára a magas európai készlet kettős hatással bír. Egyrészt olcsóbban juthatnak import körtéhez, ha a felvásárlási sávok a nagy kínálat miatt lefelé mozdulnak. Másrészt a hazai termesztők versenyképessége csökken, ha az import árrése szűkül és a kiskereskedők inkább külföldről vásárolnak. A HUF/EUR árfolyam ingadozása tovább növeli a kockázatot: egy erősödő euró esetén a belpiaci termék árelőnye nő, gyengülő forint esetén viszont az import válik versenyképesebbé. Fontos, hogy a hazai kertészetek és integrációk éljenek a fajtaszerkezet diverzifikálásával és a tárházlogisztika optimalizálásával, hogy rugalmasan alkalmazkodjanak a piaci ciklushoz.
Támogatási és logisztikai szempontból az EU Kertészeti Termelői Szervezetekre vonatkozó szabályozása lehetővé teszi az árválság esetén alkalmazható kivonásokat és a feldolgozásra irányított mennyiségek támogatását. A szervezetlen termelők azonban korlátozottabban férnek hozzá ezekhez az eszközökhöz, ezért érdemes megvizsgálni a termelői szervezetbe lépést vagy a közvetlen értékesítési csatornák bővítését. A WAPA adatai szerint a Conference fajtánál február–március közötti mobilizálás a leginkább kockázatkezelő stratégia, mivel így elkerülhető a késői tavaszi átmozgatási nyomás és a tárolási veszteség.
A következő hat-nyolc hét kritikus lesz: a készletek leépítésének üteme határozza meg, hogy az árak stabilak maradnak-e vagy további árnyomás alakul ki. A magyar szereplőknek javasolt a felvásárlási szerződések rugalmas ütemezése, a készletek szoros minőségi ellenőrzése és a devizakitettség kezelése azokban az esetekben, amikor euróban denominált szerződések állnak fenn. Az export csatornákkal rendelkező integrációk számára pedig érdemes a közép-európai regionális piacokat célozni, ahol a friss fogyasztás aránya magas és az importfüggőség miatt fogékonyabbak a közeli beszerzési forrásokra.
