A közelmúlt aszályos időszakai során a magyar gazdaságok egy része jelentős veszteségeket könyvelt el, mert érzelmi alapon, piaci pánikban hoztak döntéseket. Doug Ferguson, elismert piaci elemző rámutat: amikor elmarad a csapadék, a gazdálkodók gyakran tömeges állományértékesítésbe kezdenek, attól tartva, hogy nem lesz mivel etetni a jószágot. Amint azonban visszatér az eső, a piaci hangulat megfordul, az árak emelkednek, és az állomány pótlása drámaian megdrágul. Ez a mechanizmus évente ismétlődik, és aki nem felismeri az összefüggést, az vagyonokat veszít.
A probléma gyökere a stratégia hiányában és az időzítési kísérletekben rejlik. Sok telep vezetője előbb nagy összegeket költ takarmánybeszerzésre, majd amikor elfogy a likviditás, kénytelen nyomott áron eladni az állatokat – pontosan akkor, amikor mindenki más is ezt teszi. A túlkínálat tovább nyomja az árakat, miközben a legelők újra zöldülnek, és a kereslet megugrásával a fiatal állatok ára elszáll. Ennek eredménye: csökkent állományszám, magasabb egy egyedre jutó fix költség, romló gazdasági mutatók. A Family Farm Livestock Marketing Association adatai szerint az aszályos éveket követő időszakban a pótlási költségek akár 40–60 százalékkal is emelkedhetnek a válság előtti szinthez képest.
A hatékony válságstratégia az adásvételi logikán alapul. A helyes lépés, hogy a gazda a húsosabb, idősebb, készen álló egyedeket értékesíti – ezek magasabb áron kelnek el –, és a bevételből fiatalabb, vékonyabb jószágot vásárol. Ezeket aztán saját takarmánnyal javítja fel, így fenntartja az állományt, de készpénzhez jut a műveleti kiadások fedezésére. „Aki nem a múltbéli árakhoz ragaszkodik, hanem a mindenkori pótlási értéket figyeli, az elkerüli a veszteséget” – hangsúlyozza Ferguson. Ez a szemlélet nemcsak szarvasmarha-, hanem juh-, sertés- és baromfitartásnál is alkalmazható, sőt a műtrágyabeszerzésnél is működik.
Az árucikkek közötti váltás további profitforrás lehet. Ha a juh túlértékelt a marhához képest, érdemes juhra váltani; ha fordítva, akkor vissza. Az ilyen cserék 10–15 százalékos extra bevételt generálhatnak ugyanazon eszközállomány mellett. A módszer a munkavédelem szempontjából is előnyös: kisebb, feszített állomány helyett kiegyensúlyozott létszámmal dolgozni biztonságosabb, mert kevesebb a túlterhelés, és marad idő a megfelelő karbantartásra és oktatásra. Az 1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről (Mvt.) kötelezi a munkáltatót a kockázatértékelés folyamatos frissítésére; a válságstratégia ehhez is hozzájárul azáltal, hogy stabilabb működési környezetet teremt.
A fő kockázat továbbra is az érzelmi döntéshozatal és a hiányos piaci információ. A következő lépések: folyamatos árfigyelés, naprakész likviditási terv, technológiai készültség a vékony állatok hatékony felhizlalására, és a munkafolyamatok úgy történő átszervezése, hogy a munkaerő-terhelés ne ugorjon meg válság idején. Aki matematikai szemlélettel közelít, az megelőzi a többieket, és profitot csinál akkor is, amikor mások vesztenek.
