Április elején jártam a Bajai Szaktanácsadási Központ „Talajban a termés” szakmai napján, ahol családi gazdaságok és kistermelők hallgatták Dr. Hupuczi Júlia talajtani előadását. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara adatai szerint az ország szántóterületeinek több mint fele küzd valamilyen fokú talajtömörödéssel vagy szerkezetromlással. Hupuczi doktornő hangsúlyozta, hogy a talaj fizikai állapota a mindennapi gazdálkodás során javítható, ha értjük a folyamatokat és következetesen alkalmazunk néhány egyszerű elvet.
A talaj szerkezetéről gyakran keverik össze a kötöttséggel, pedig ez utóbbi a természetes adottság, míg a szerkezet változik. A jó talajmorzsa gömbölyű, stabil, 1–2 centiméteres, és biztosítja a pórusokat, amelyeken keresztül a víz beszivárog, a levegő mozog, a gyökér fejlődik. Ez a szerkezet azonban sérülékeny: egy rossz időzítésű szántás nedves talajon akár évekre visszaveti a talaj állapotát. A degradáció jelei jól láthatók: porosodás, nagy rögök, tócsaképződés eső után, sekély gyökérzet. Sok gazda szerint ezek már megszokott jelenségek, pedig a talaj fizikai pusztulásának egyértelmű jelzései. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal előírásai szerint a talajerő-utánpótláshoz elengedhetetlen a növényi maradványok visszaforgatása és a szervesanyag-gazdálkodás – ez egyben a szerkezetépítés alapja is.
„A legjobb szerkezetjavító az, amit nem mi építünk, hanem a talajélet. Mi csak teret adunk neki a munkához” – mondta az előadó. A szerkezet ugyanis biológiai építmény: gombafonalak, mikroorganizmusok által termelt ragasztóanyagok, földigiliszták munkája tartja össze és tartja fenn. Ha a talajélet gyengül, a morzsák szétesnek, a pórusok bezáródnak. Ezért a kérdés nem az, hogy tudunk-e javítani, hanem az, hogy nem rontsuk-e el újra és újra azt, amit a talaj épít. A talajművelési napló vezetése egyébként kötelező, és ha szerkezetromlásos területet érint a munka, azt érdemes rögzíteni. Az AKI piaci információs rendszer országos felmérései megerősítik, hogy az elmúlt tíz évben a jó szerkezetű szántóterületek aránya csökkent.
A szakmai napon öt gyakorlati lépést emeltek ki a szerkezet megőrzéséhez. Első a művelés időzítése: nedves talajon ne dolgozzunk, mert a morzsák összenyomódnak. Második, hogy ne bontsuk le minden évben ugyanazt a szerkezetet, hiszen annak kialakulása időigényes folyamat. Harmadik a szervesanyag-utánpótlás: maradványok, trágyák, takarónövények segítik a talajéletet, amely aztán stabilizálja a morzsákat. Negyedik a változatos gyökérrendszerek szerepe: takarónövény-keverékek pórusokat hoznak létre és táplálják a talajbiológiát. Ötödik pedig a szemléletváltás: a talajt térként kezeljük, ahol a működés a pórusokban zajlik, nem a talajszemcsékben.
Az Agrárminisztérium új talajstratégiája kiemeli a szerkezetmegőrzést mint kulcsfontosságú elemet a víztartó képesség és az éghajlati alkalmazkodás szempontjából. A közösségi családi gazdaságoknak érdemes az idei hónapokban talajszerkezeti állapotfelmérést végezni egyszerű eszközökkel: ásónyom, morzsakép, gyökérfejlődés megfigyelése. A talaj nem egyszer kiépül, aztán megmarad, hanem minden nap épül – vagy romlik.
