A magyar állattenyésztési ágazat idei teljesítménye aggasztó jeleket mutat. A KSH legfrissebb adatai szerint a szarvasmarha-állomány 2,2%-kal, a sertésállomány pedig 3,7%-kal csökkent az előző év azonos időszakához képest. A visszaesés mögött összetett okok állnak: tartósan magas takarmányárak, növekvő energiaköltségek és az import nyomása. Különösen a kisebb családi gazdaságok kerültek nehéz helyzetbe, ahol a 100-300 állatos telepek fenntartása kritikus ponthoz érkezett.
Az ágazati költségszerkezet jelentősen átalakult. A takarmányköltségek a 2020-as szinthez képest 40-60%-kal emelkedtek, miközben az energiaárak volatilitása kiszámíthatatlanná teszi a termelést. Az 1993. évi XCIII. törvény szerinti munkavédelmi megfelelés és az állatjólléti beruházások további terhet rónak a gazdálkodókra. Az EU 2022/2292 rendelete szigorúbb állatjólléti követelményeket határoz meg, amelyek átállási költségeit sok gazdaság nem képes kigazdálkodni. A tejtermelés különösen súlyos helyzetbe került: a felvásárlási árak nem követték az inputköltségek növekedését.
„A családi gazdaságok lélegzetvételhez sem jutnak az utóbbi két évben” – fogalmazott Kovács János, a Tejelő Gazdák Egyesületének elnökségi tagja. „A 100 tehenes telepen a munkavédelmi és technológiai követelményeknek megfelelni, miközben az átvételi árak stagnálnak, szinte lehetetlen vállalkozás.”
Az állattenyésztési ágazat talpra állásához sürgős intézkedésekre van szükség. Rövid távon a kockázatértékelések frissítése és a munkafolyamatok optimalizálása segíthet a költségek csökkentésében. Hosszabb távon csak a termelési hatékonyság növelése és a technológiai fejlesztések biztosíthatják a versenyképességet. A gazdaságoknak érdemes a takarmányozási és energetikai autonómia irányába mozdulni, miközben a munkavédelmi és állatjólléti követelmények teljesítésére is figyelmet fordítanak.
