Május végén a Magyar Talajtani Társaság országos körkapcsoláson mutatta be: mi történik a magyar talajokkal. Vajdahunyadvárból indult az élő közvetítés, majd harminc helyszínen – Bőszénfától Hódmezővásárhelyig – tárták fel a talajszelvényeket. Dr. Dobos Endre elnök hangsúlyozta: nem csak agrárszakma a talaj kérdése, hanem társadalmi ügy. Az esemény harmadik évére már iskolák, faluközösségek, civil szervezetek és vállalkozások is bekapcsolódtak.
A bemutatón végigvezettek a Kárpát-medence talajain: a hegyvidéki sekély talajoktól a dombvidéki agyagbemosódásos barna erdőtalajokon át az alföldi csernozjomokig. Kiderült: ezek a humuszban gazdag, mély rétegű talajok mára sok helyen leromlottak. A Kelenvölgyi Általános Iskolában Prof. Dr. Biró Borbála mutatta meg a helyi szelvényt, Dejtáron pedig permakultúrás erdő telepítéséhez vizsgálták a talajt. A kömlődi helyszínen konkrét bizonyítékot láthattunk: a szántott területen kevesebb giliszta, gyengébb szerkezet, több porfrakció – míg a bolygatatlan területen élénk talajélet és jobb vízbefogadás.
A kiállítás rámutatott a láptalajok drámájára is. Magyarországon a lecsapolt lápokból évezredek alatt felhalmozódott szerves anyag bomlásnak indult, a megkötött szén a levegőbe került. A talajpusztulás másikarca: a humuszos réteg vékonyodik, a szerkezet romlik, végül a talaj teljesen eltűnik – erózió vagy beépítés miatt. „A legnagyobb probléma, amikor a talaj megszűnik létezni” – mondta a szakember.
Daoda Zoltán, az AGRO.bio Hungary szakmai igazgatója a vízvisszatartásról beszélt. Az OECD adatai szerint 2000 és 2020 között az ország teljes területe aszályérintetté vált. A probléma nem elsősorban a csapadék mennyisége, hanem hogy a tömörödött talaj nem fogadja be a vizet. „Nem az a kérdés, hogy mennyi csapadék hullik, hanem az, hogy mennyit tudunk abból megtartani” – hangsúlyozta. A megoldás biológiai: a baktériumok nyálkája és a gombafonalak összeragasztják a talajszemcséket, stabil szerkezetet alakítva ki. Egyetlen százalék szerves széntartalom-növekedés több ezer liter víz megkötését teszi lehetővé hektáronként.
A gyakorlatban ez tudatos, két-öt éves folyamatot jelent: kevesebb bolygatás, takarás, szervesanyag-visszajuttatás, mikrobiológiai aktivitás növelése. Cellulózbontó baktériumkészítmények és talajalga-alapú rendszerek akár ötven százalékkal csökkenthetik a víz- és talajveszteséget. A szármaradvány nem hulladék, hanem természetes zöldtrágya, amely tápanyagot és szénforrást ad a talajnak.
A Magyar Talajtani Társaság következő szezonális programja ősszel várható, addig is érdemes a növénymaradványokat a talajon hagyni, kerülni a felesleges bolygatást. A rendezvény egyértelmű üzenete: a talaj megőrzése klímavédelmi, vízgazdálkodási és élelmiszerbiztonsági kérdés egyszerre – amelyben minden gazda, kertész és közösség szerepet vállalhat.
