Napsütötte májusi reggelre ébredtek a kiskunmajsai agrárszakmai nap résztvevői, ahol az egyre szélsőségesebb időjárásra adott helyi válaszokat mutatták be. A Homokhátság vízmegtartó rendszerének sikertörténete egészen az Egyesült Államokig eljutott, miután a Science magazin áprilisi számában példaértékű adaptációs modellként említette. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és a Kiskunmajsai Gazdakör közös rendezvényén közel százhúsz termelő vett részt.
A Homokhátság területén működő vízmegtartó rendszer három év alatt 22 százalékkal csökkentette a talajvízszint-süllyedés ütemét. Az Agrárminisztérium adatai szerint a mintaprojekt keretében kialakított 17 kilométernyi csatornarendszer és a 6 záportározó nemcsak a belvízkárokat mérsékli, hanem nyári aszályos időszakban a vízkészlet 65 százalékát képes visszatartani. A rendszer kiépítése hektáronként átlagosan 230 ezer forintba került, de a megtérülés már a második évben jelentkezett: a kísérleti területen a kukorica termésátlaga 8,4 tonna/hektár volt, szemben a kontrollterület 5,7 tonna/hektárjával.
„Ez nem luxusberuházás, hanem a túlélés záloga” – fogalmazott Kovács János, a Kiskunmajsai Gazdakör elnöke. „A homoktalajok vízmegtartó képessége rendkívül alacsony, ezért a hagyományos vízelvezetés helyett komplex szemléletre van szükség. Amit korábban elfolyattunk, azt most megtartjuk.”
A szakmai napon bemutatott technológia különösen a 10-50 hektáros gazdaságoknak nyújt költséghatékony megoldást. A vízvisszatartás alapelve egyszerű: a tavaszi többletvizeket kis térfogatú, de sűrűn elhelyezett záportározókban gyűjtik össze, majd szabályozott módon, szivárgással juttatják vissza a talajba. A rendszer karbantartása a Vízgazdálkodási Társulat szakembereinek irányításával történik, de a napi működtetést a gazdálkodók végzik, akik számára egynapos képzést is szerveztek.
Az Agrárminisztérium képviselője a helyszínen jelentette be, hogy 2026-ig további 40 hasonló mintaterület kialakítását tervezik országszerte. A pályázati lehetőségekről a NAK honlapján találhatnak részletes információkat az érdeklődők. Fontos azonban, hogy a terveket szeptember 30-ig kell benyújtani, a munkálatokat pedig legkésőbb jövő tavasszal el kell kezdeni.
A vízmegtartás sikere nemcsak a nagyobb termésátlagokban, hanem a helyi mikroklíma stabilizálásában is mérhető. A program hatására már most érzékelhetően javult a közeli Jonathán almás termésbiztonsága és a tanyasi kutak vízszintje is. A módszer alkalmazása további előnyökkel is jár: csökken az öntözési igény, kevesebb energia felhasználásával termelhető ugyanannyi élelmiszer.
A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás helyi példája bizonyítja: kis lépésekkel, közösségi összefogással és innovatív gondolkodással még a legnagyobb kihívásokra is találhatunk válaszokat.
