Április végén egy alföldi gazdaságban már javában működtek az öntözőberendezések, pedig korábban ilyenkor még csak a beállításokon dolgoztak volna. Az idei év első négy hónapjában mindössze 50 milliméter csapadék hullott, ami messze elmarad a normáltól. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara adatai szerint az öntözhetőség mára már nem versenyelőny, hanem alapfeltétel lett a feldolgozóipari szerződéskötésekhez. A gyakorlatban azonban sok gazda még mindig tanácstalan, hogyan is kezdjen hozzá egy ilyen beruházáshoz.
A helyszínen a növénytermesztési ágazatvezető egyértelműen fogalmazott: „Ha tartósan 40 fok van, és az UV-sugárzás égeti a növényt, ott már egy idő után nem sok mindent tudunk csinálni.” Ez jól mutatja, hogy ma már nemcsak vízhiányról, hanem komplex klimatikus stresszről beszélünk. A gazdaságban lineáris és körforgó rendszereket használnak, mert ezek kevesebb élőmunkát igényelnek. A felszín alatti öntözés csak sík területeken működik jól, dombosabb terepen kevésbé hatékony. A legnagyobb hosszú távú veszélyt azonban a csökkenő talajvízszint jelenti. A meliorációs munkák miatt mélyebb fekvésű területekről elvezetett víz évek alatt a magasabb térségekben is érezteti hatását. A szakember szerint ez olyan folyamat, amit már nem lehet visszafordítani.
A tápanyagellátásnál a gazdaság a hagyományos megoldásokat részesíti előnyben. Az állatállomány lehetővé teszi nagy mennyiségű szerves trágya kijuttatását, ami javítja a talaj vízmegtartó képességét. A biostimulátorok helyett inkább a szerves és műtrágyákra építenek. Dél-Zalában, Miklósfán egy másik út is létezik: a Miklósfai Mezőgazdasági Zrt. 2021–2022-ben pályázati forrásból 63 hektáron felszín alatti öntözést épített ki. Egyed Sándor cégvezető szerint ez elvileg a leghatékonyabb megoldás, mert a legkevesebb vízzel tudnak öntözni, miközben biztosítják a növények számára a nedvességet. A rendszer lényege, hogy a kutakból kitermelt víz 5000 köbméteres tározóba kerül, majd föld alatti csőrendszeren keresztül jut el a gyökérzónába. Emellett 3000 köbméteres tároló tartja vissza az istállókból származó barna vizet, amit hígítva betáplálnak.
A technológia előnye, hogy minimális a párolgási veszteség, de komoly odafigyelést igényel. „Olyan, mintha hímes tojás lenne: nagyon oda kell figyelni a talajmunkákra, mert egy nehéz gép könnyen megsértheti a rendszert” – hangsúlyozta a cégvezető. A csővezetékeket 35 centiméter mélyen helyezték el, de a több tonnás munkagépek használata miatt az első években több csőtörés is előfordult. Rikli Balázs öntözési vezető szerint folyamatosan gyűjtik a tapasztalatokat és módosítják a gyakorlatot. Az első évben csemegekukoricát termesztettek, majd takarmánykukoricával folytatták. Az öntözött területeken 5–5,5 tonnával magasabb hozamot értek el. A felszínen nem látszik az öntözés hatása, mert a víz a talajban marad, de a növényállományon jól megfigyelhető: a kukorica zöldebb marad, kevésbé száradnak el az alsó levelek.
A gazdaság célja vetőmag-kukorica termesztésére váltani, ami magasabb hozzáadott értéket jelent, de szigorú technológiai feltételeket igényel. Ehhez azonban még stabil üzemet kell elérniük. Miközben a technológiai lehetőségek rendelkezésre állnak, az adminisztráció komoly akadályt jelent. Dr. Futó Zoltán, a gyomaendrődi Bethlen Gábor Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Technikum igazgatója szerint a pályázati források elérhetők, de a vízjogi engedély megszerzése 4–8 hónapot is igénybe vehet. Eközben az árak emelkednek, és mire megvalósulhatna a beruházás, már nem biztos, hogy megtérül. További probléma, hogy sok gazda nincs tisztában az öntözési szolgalmi joggal, amely lehetővé teszi, hogy szomszédos területeket érintve is megvalósíthassa a fejlesztést, természetesen kártérítés ellenében.
Az információhiány azért is súlyos, mert a gazdák nem keresik meg azokat a szakembereket – falugazdászokat, kamarai munkatársakat –, akik végig tudnák vinni őket a folyamaton. A szakember becslése szerint tíz gazdából öt tudja csak, hol találhatók ezek az információk. Ráadásul a területi adottságok sem mindenhol kedvezők: aki közel van működő csatornához, gyorsabban tud öntözésfejlesztésbe kezdeni. A tapasztalatok egyértelműek: az öntözés már nem választás, hanem alapfeltétel a biztonságos termeléshez. A következő években a tudásátadás és az együttműködés lesz a kulcs, hogy a gazdák élni tudjanak a rendelkezésre álló lehetőségekkel.
