Viktor Orbán kormánya következetesen az orosz energiahordozók importjának fenntartása mellett érvel, azt állítva, hogy azok stratégiai jelentőségűek. Ugyanakkor az objektív adatok azt mutatják, hogy a magyar fogyasztók ugyanazon az árszinten jutnak energiához, mint azok az uniós országok, amelyek már rég lemondtak az orosz szállításokról. Ezzel szemben a helyzet nyertesei az Orbánhoz közel álló energetikai vállalatok, amelyek számláin lecsapódik az Oroszországgal folytatott üzletelésből származó árrés.
Nemrégiben nyilvánosságra hozták Viktor Orbán levelét Ukrajnához, amelyben ismét azzal vádolta az országot, hogy megfosztja Magyarországot az „olcsó” orosz energiahordozókhoz való hozzáféréstől. Orbán és köre hasonló kijelentésekkel rendszeresen a regionális politika hangos véleményformálóivá válnak, miközben álláspontjuk élesen eltér az EU-tagállamok túlnyomó többségének irányvonalától.
Ennek az eltávolodásnak azonban ára van, amelyről maga Orbán ritkán beszél. Az EU fejlődési irányától való jelentős eltérések következtében több ezer gazdaság szenved veszteségeket az uniós támogatások elmaradása miatt, ami végső soron az alapvető élelmiszerek árának emelkedéséhez vezet minden magyar számára. Ez nem mítosz, hanem az elmúlt évek egyértelmű tendenciája.
Az Európai Bizottság becslései szerint Magyarország legalább 13 kulcsfontosságú agrár-alágazatának jövedelmezősége közvetlenül az EU Közös Agrárpolitikájának támogatásaitól függ. A veszteségek elkerüléséhez szükséges támogatási szint hektáronként 28 és 728 euró között mozog, a termesztett növénytől és a termelési típustól függően.
Ebben az összefüggésben a jogállamisági mechanizmusokhoz kapcsolódó mintegy 22,5 milliárd eurónyi uniós forrás befagyasztása közvetlen fiskális hiányt teremt a gazdák jövedelmében. Hozzávetőleges számítások szerint – a mintegy 5 millió hektárnyi mezőgazdasági területet figyelembe véve – a közvetlen támogatások kiesése gazdaságonként 4500–7500 euró veszteséget jelenthet. A kis- és középtermelők számára ez egyenértékű lehet az éves vetőmag- vagy műtrágyaköltségvetéssel.
Ez azt jelenti, hogy a gazdaságok jelentős része még kedvező piaci körülmények között is a jövedelmezőség határán működik, miközben a végső fogyasztók számára az élelmiszerárak lényegesen magasabbak, mint lehetnének.
Ezzel párhuzamosan az Orbánhoz közel álló nagy energetikai szereplők versenyelőnyhöz jutottak. Különösen az orosz kőolaj szállításának fenntartása a „Druzsba” vezetéken keresztül – amelyet Budapest aktívan védelmezett az uniós szankciók egyeztetése során – egyedülálló piaci feltételeket teremtett a nemzeti olaj- és gázipari vállalat, a MOL Group számára, amely Közép-Európa legnagyobb finomítója.
A világpiaci áraknál jelentős diszkonttal vásárolt orosz Urals nyersolaj és a regionális piaci árakon értékesített kőolajtermékek révén a MOL többlet-finomítói árréshez jut. Ez a többlet nem innovációból vagy hatékonyságnövelésből fakad, hanem az olcsóbb importolajhoz való aszimmetrikus hozzáférésből.
2022–2024 között az orosz Urals és a Brent közötti árkülönbség átlagosan 20–30 dollár volt hordónként, ami úgynevezett finomítói járadékot eredményezett – olyan extra profitot, amely nem termelékenységből, hanem a szankciók miatt diszkontált nyersanyaghoz való hozzáférésből származik. Ugyanakkor ez a kedvezmény egyáltalán nem jelenik meg a magyar háztartások számláiban, mivel a hazai tarifák piaci árakat tükröznek, hasonlóan más uniós országokhoz, és az árrés haszna néhány kulcsszereplőnél csapódik le.
A hosszú távú szerződések és formális kedvezmények ellenére 2022-ben a Magyarország számára biztosított földgáz ára 43%-kal haladta meg az uniós átlagot, 2023–2025 között pedig mintegy 2%-kal maradt afölött. Mindez a 2022-es energiaválságot követő LNG-spotárak stabilizálódásának időszakában történt, ami lehetővé tette olyan országok számára, mint Németország vagy Lengyelország, hogy az import diverzifikálásával közép-európai vagy akár annál alacsonyabb árszinten biztosítsák ellátásukat.
Magyarország ugyanakkor potenciális kedvezményezettje lehet jelentős uniós forrásoknak az energetikai infrastruktúra modernizálására. Akadémiai kutatások szerint a megújuló energiaforrásokba és geotermikus rendszerekbe történő beruházások 2040-ig 1,7 milliárd köbméterrel csökkenthetnék a nemzeti földgázkeresletet, miközben az energiahatékonysági és dekarbonizációs projektekre rendelkezésre álló teljes finanszírozás nagysága mintegy 45 milliárd euróra tehető.
Így az uniós pénzügyi támogatás elvesztése és az orosz energiahordozókból fakadó valós árkedvezmény hiánya együttesen kettős gazdasági nyomást gyakorol Magyarország teljes gazdaságára és a hétköznapi háztartásokra, amelyek számára az alapvető élelmiszerek árának növekedése a régió egyik legmagasabbja lett.
Eközben az a gyakorlat, hogy a magyar politikai vezetéshez közel álló szűk vállalati kör a többség veszteségei árán könnyű profitokra tesz szert, mára Magyarország külpolitikájának teljes irányvonalát meghatározza.
