Tápiósze, 2025 április – Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet szári kísérleti telepén és a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ tápiószelei parcelláin indult az a program, amelyben ötven génbanki gabonatételt vizsgálnak ökológiai körülmények között. A Mindennapi Kenyerünk elnevezésű kezdeményezés célja, hogy a megváltozott éghajlaton is termeszthető régi gabonafajtákat térítsenek vissza a gyakorlatba. A Központ adatai szerint az elmúlt két évben megháromszorozódott a gazdálkodói érdeklődés a tájfajták iránt.
A klímaváltozás miatt egyre gyakoribbak az aszályok és hőhullámok, amelyek a hagyományos vetésszerkezetet veszélyeztetik. A monokultúrás gazdálkodás rövid távon hatékony, de egyetlen betegség vagy szélsőséges időjárás az egész termést veszélyeztetheti. Az alakor, a tönke és más ősgabonák ezzel szemben kedvezőtlen talajon és szélsőséges időben is termést adnak, növényvédőszer nélkül. „A génbanki gyűjteményekben őrzött gabonák nem a múlt relikviái, hanem a jövő lehetőségei. Olyan genetikai erőforrásokat őrzünk bennük, amelyek kulcsszerepet játszhatnak a változó környezeti feltételekhez való alkalmazkodásban” – mondta Dr. Baktay Borbála, a Központ vezetője.
A program 2026 őszétől száz tételre bővül. A kutatók nemcsak a termeszthetőséget vizsgálják, hanem a beltartalmat és a sütési tulajdonságokat is. A pelyvás búzák, köztük az alakor és a tönke külön figyelmet kapnak, mert egyre több biogazda kéri őket vetésre. A vizsgálatok a Csoroszlya Farmon ökológiai művelésben és Tápiósze mellett kisparcellás körülmények között zajlanak. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara adatai szerint a biogazdálkodók száma tavaly három százalékkal nőtt, és közülük sokan ősgabonákat terveznek bevetni. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet már 2015 óta foglalkozik tönke és alakor tájfajták tesztelésével, partnergazdaságokon keresztül.
Vásárlóként is sokat tehetünk a sokféleség megőrzéséért: ha régi gabonafajtákból készült termékeket választunk, ezzel támogatjuk, hogy a növények a génbankon túl az asztalunkon is megmaradjanak. Az Első Pesti Malom és az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet együttműködésében készült bio tönke liszt jó példa erre: a termék Földi Mihály és Tóth András biogazdaságából származik, és teljes egészében hazai előállítású. A tönke kemény szemű, alacsonyabb sikértartalmú gabona, amely kekszekhez, száraztésztához vagy kenyér ízesítésére alkalmas. Fontos különbség, hogy a tönke (Triticum dicoccum) nem azonos a tönköllyel (Triticum spelta), más-más fajról van szó.
Az ősgabonák gluténösszetétele jelentősen eltér a modern búzákétól, ezért nagy, könnyű kenyér nem készíthető belőlük, viszont sűrűbb állagú, formában sült kenyér, pizza vagy kenyérlángos igen. A magyar konyha hagyományos fogásaihoz – rántás, habarás, galuska – kiválóan megfelelnek. Az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet ingyenes receptgyűjteményt állított össze az alakor és a tönke felhasználásához, amely letölthető a honlapjukról. A NÉBIH előírásai szerint a kisüzemi feldolgozóknakra is vonatkoznak az élelmiszerbiztonsági követelmények, és az ősgabonából készült termékek címkéjén fel kell tüntetni a pontos fajtanevet.
A program tanulsága, hogy a biodiverzitás nem múzeumi érték, hanem élő védelem az éghajlat szeszélyei ellen. Ha családi kertünkben vagy kis gazdaságunkban is helyet adunk régi fajtáknak, azzal erősítjük a helyi élelmiszer-biztonságot. A vetésidőben érdemes tájékozódni a génbanki fajtákról, mert a Nemzeti Biodiverzitás- és Génmegőrzési Központ kis mennyiségben rendelkezésre bocsát vetőmagot kutatási célra. Aki pedig vásárlóként támogatja az ősgabonákat, az konkrétan hozzájárul ahhoz, hogy ezek a növények a jövőben is a földeken termődhessenek, nem csak papíron létezzenek.
