A tél beköszöntével a hazai szarvasmarha-állományok jelentős része belép az ellési szezonba, ami fokozott figyelmet és felkészültséget igényel. A legfrissebb 2024-es NÉBIH adatok szerint a téli időszakban 5-7%-kal magasabb borjúelhullással kell számolni, mint tavasszal és nyáron. A hideg, csapadékos időjárás és a beszorulás kombinációja speciális kihívások elé állítja a telepvezetőket és állattartókat.
A kritikus időszak megfelelő menedzselése alapvetően befolyásolja az újszülött borjak túlélési esélyeit. A Munkavédelmi Hatóság elemzése szerint a téli ellések során 23%-kal több munkahelyi baleset történik a telepeken, elsősorban a csúszós felületeken történő esések és az állatok viselkedésének helytelen felméréséből adódó sérülések miatt. A technológiai hiányosságok minden harmadik telepen előfordulnak – különösen a 100-300 közötti állatlétszámú gazdaságokban, ahol a korszerűsítések gyakran elmaradnak.
A leggyakoribb problémákat a nem megfelelő ellető helyiségek okozzák. Az 1998. évi XXVIII. törvény az állatvédelemről egyértelműen előírja az állatok számára a komfortos, biztonságos körülményeket, amit télen nehezebb biztosítani. A frissen felújított ellető boxok ellenőrzésekor a munkavédelmi szakemberek a padozat csúszásmentesítését, a megfelelő szellőzést és a védőkorlátok stabilitását ellenőrzik legszigorúbban. „A téli elléskor nem csak a borjú életképessége a tét, hanem a dolgozók biztonsága is. Egy 600 kilogrammos tehén mellett végzett segítségnyújtás során a megfelelő rögzítőberendezések hiánya végzetes lehet” – hangsúlyozza Kovács István, a Hajdú-Bihar megyei Állattenyésztők Egyesületének munkavédelmi szakértője.
A kockázatok minimalizálása érdekében a telepvezetőknek érdemes frissíteni a téli ellésekre vonatkozó kockázatértékelést, ellenőrizni a hőlégbefúvók biztonságát és a világítótestek védettségét. A következő hónapokban kulcsfontosságú a napi rendszeres ellenőrzés, a dolgozók munkavédelmi oktatása és a védőeszközök (csúszásmentes csizma, védőkesztyű) használata. A megtérülés szempontjából egy jól előkészített téli ellési időszak akár 15-20%-os elhullási csökkenést és jelentős költségmegtakarítást eredményezhet.
