A 2025-ös évhez közeledve aggasztó helyzet alakult ki a hazai veszélyeztetett lófajták megőrzése körül. Az Agrárminisztérium előrejelzései szerint a következő évi költségvetésben jelentősen csökkenhetnek a génmegőrzési programokra fordítható összegek, ami különösen a hucul, gidrán, nóniusz és furioso-north star fajtákat érinti. A Lótenyésztők Országos Egyesületének (LOE) friss adatai alapján a regisztrált egyedszám ezeknél a fajtáknál az elmúlt három évben 8-12%-kal csökkent, tovább növelve a genetikai erózió kockázatát.
A veszélyeztetett fajták fenntartóit jelenleg az 1012/2021. kormányrendelet alapján évente 200-300 ezer forintos támogatás illeti meg egyedenként, de a források szűkülése miatt ez az összeg akár 30%-kal is csökkenhet. A támogatási rendszer bizonytalansága különösen érzékenyen érinti a családi gazdaságokat, ahol a génmegőrzés sokszor generációkon átívelő elkötelezettség. A megtérülés szempontjából ezek a fajták eleve hátrányban vannak a sportlótenyésztéssel szemben, miközben fenntartásuk költségei (takarmányozás, állategészségügyi kiadások) folyamatosan növekednek.
„A veszélyeztetett lófajták tenyésztői kettős szorításban vannak: miközben a támogatási források csökkennek, az állatjólléti előírások szigorodnak, ami többletköltségeket jelent” – nyilatkozta Kovács Péter, a Hucul Lótenyésztő Országos Egyesület elnöke. Az állatvédelmi törvény (1998. évi XXVIII.) és az EU 2016/1012 tenyésztési rendelete szigorú kereteket szab, amelyek betartása jelentős anyagi ráfordítást igényel.
A helyzet megoldását segítheti a munkafolyamatok gépesítése és optimalizálása, ami csökkentheti az üzemeltetési költségeket. A takarmányozási technológiák korszerűsítése, a megfelelő legelőgazdálkodás és a tenyésztési adminisztráció digitalizálása mind hozzájárulhat a fenntarthatóbb működéshez. A tenyésztőknek érdemes felülvizsgálni kockázatértékelési gyakorlatukat és amennyiben lehetséges, alternatív bevételi forrásokat (lovasturizmus, terápiás lovagoltatás) is bevonni a génmegőrzési tevékenység finanszírozásába.
