2026. július 21-én a Dél-Alföldön, Kiskunhalas határában jártam, ahol a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) szakmai napot szervezett a természetes vízmegtartás gyakorlati alkalmazásáról. A résztvevő gazdák egyöntetű véleménye szerint a klímaváltozás miatt egyre értékesebb minden csepp csapadék, és az elmúlt évek szélsőséges aszályai rákényszerítették a termelőket, hogy új módszereket keressenek a víz helyben tartására. A rendezvény fókuszában az a felismerés állt, hogy a hagyományos, gyors vízelvezetés helyett a szabályozott visszatartás hozhat hosszú távú megoldást.
A szakemberek által bemutatott tíz módszer között kiemelt hangsúlyt kapott a talajtakarás és a takarónövények vetése. A NAK tájékoztatója szerint a fedetlenül hagyott talaj felszínéről akár 30-40 százalékkal is több víz párologhat el, mint a mulcsolt vagy növényi maradványokkal borított területekről. A takarónövények, például a mustár vagy a facélia gyökérzete nemcsak a víz beszivárgását segíti, hanem a talaj szerkezetét is lazítja, ami különösen fontos a tömörödött, agyagos földeken. A szervesanyag-tartalom növelése istállótrágyával vagy komposzttal szintén drámaian javíthatja a talaj vízmegtartó képességét – a humuszban gazdag réteg akár ötször annyi vizet képes tárolni, mint a homokos talaj.
A rendezvényen a gazdák a gyakorlati tapasztalatokról is beszámoltak. „Tavaly a szomszédos táblán, ahol csak hagyományos szántást alkalmaztunk, a kukorica termése 30 százalékkal maradt el a miénktől, ahol már harmadik éve nem forgatjuk a talajt, és minden évben vetünk egy takarónövény-keveréket” – mondta el a helyszínen Szabó András, aki 120 hektáron gazdálkodik. Hozzátette: a csökkentett menetszámú talajművelés és a füves sávok kialakítása a lejtős részeken szintén sokat segített abban, hogy a hirtelen lezúduló eső ne mossa el a termőréteget. A NÉBIH által ellenőrzött növényvédelmi naplók szerint az ilyen területeken kevesebb a gyomnyomás is, ami tovább csökkenti a vegyszerhasználatot.
A vízvisszatartó tározók és a mezővédő erdősávok telepítése összetettebb, de hosszú távon megtérülő beruházás. A Kiskunhalasi Önkormányzat egy pályázat keretében három éve segíti a helyi gazdákat, hogy sekély tavakkal és gyepesített árkokkal lassítsák a csapadék lefolyását. A módszerek kombinációja – például a belvizek szabályozott visszatartása a mélyebb fekvésű területeken – nemcsak a termésbiztonságot növeli, hanem a helyi talajvízkészleteket is pótolja. Az Agrárminisztérium legutóbbi közleménye szerint a 2025-ös évre tervezett vízmegtartási programok keretében kiemelt támogatást kapnak azok a gazdaságok, amelyek több ilyen intézkedést is bevezetnek.
A szakmai nap tanulsága egyértelmű: a természetes vízmegtartás nem luxus, hanem alapvető eszköz a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban. A kistermelők és családi gazdaságok számára a legegyszerűbb első lépés lehet a talajtakarás bevezetése a kiskertekben is – akár szalmával, akár levágott fűvel. A következő hetekben, a nyári hőség beállta előtt érdemes elvégezni ezt a feladatot, mert így a talaj hűvösebb marad, és a növények kevesebb vizet igényelnek. A felelős gazdálkodás ma már nemcsak a termésről, hanem a talaj egészségének megőrzéséről is szól – és ez minden csepp vízzel kezdődik.
