A meghatározó hazai fajtakísérleti eredmények szerint 25%-kal nagyobb termésátlagot értek el a legjobb kukoricahibridek az idei évben. A GOSZ-VSZT-NAK posztregisztrációs kísérletei alapján a különböző éréscsoportokban továbbra is jelentős különbségek mutatkoznak a termőképességben. Az FAO 300-400-as kategóriában a Pioneer P9610 hibridje 16,2 t/ha átlaggal végzett az élen, míg a középérésű csoportban a Corteva Optimum® AQUAmax® DKC5092 13,8 t/ha eredményt produkált.
A fajtaválasztás gazdasági jelentősége fokozódott, mivel a termelési költségek emelkedése mellett a kukorica átvételi árai 58-64 ezer Ft/tonna sávban mozognak – derül ki az AKI PÁIR legfrissebb jelentéséből. „Az idei kísérletek egyértelműen bizonyították, hogy a szárazságtűrő genetikájú hibridek 15-18%-kal magasabb termésátlagot adtak a hagyományos hibridekhez képest azokon a területeken, ahol a júliusi aszály jelentősebb volt” – nyilatkozta Kovács Péter, a GOSZ kukoricatermesztési szakbizottságának vezetője. A szélsőséges időjárási körülmények miatt felértékelődött a stressztűrő képesség, különösen a késői éréscsoportoknál.
A hibridválasztásnál a termőképesség mellett az aszálytűrés, a korai vigor és a betegségekkel szembeni ellenállóképesség kapott kiemelt figyelmet. A vizsgálatok szerint a legjobb hibridek szárítási költsége hektáronként akár 22-26 ezer forinttal is alacsonyabb lehet. A termelők számára kedvező, hogy a nemesítő házak kínálatában már megjelentek olyan új generációs hibridek, amelyek a csapadékot hatékonyabban hasznosítják, ugyanakkor a korábban érő fajták iránti kereslet is megnőtt az elmúlt évekhez képest.
Az Agrárminisztérium és a Gabonatermesztők Országos Szövetsége közös prognózisa alapján jövőre várhatóan tovább szűkül a kukorica vetésterülete, ami a fajták közötti versenyt tovább élénkíti. A szakértők szerint az optimális vetésidő és a hibridválasztás együttes hatása akár 1,5-2 t/ha terméstöbbletet is eredményezhet. A termelők számára javasolt, hogy a területi adottságokhoz igazodó, különböző érésidejű hibridek kombinációjával csökkentsék termelési kockázatukat, valamint fordítsanak figyelmet a talajnedvesség-megőrző technológiákra és a pontos tápanyag-utánpótlásra.
