A kukoricamoly lárvái jelenleg országszerte jelentősen károsítják a növényeket. Ez azonban csak az első lépés a termésvesztés felé. A rovarok rágásai és alacsonyabb ellenállóképesség a szárban könnyen bejuttatják a kórokozó gombákat, amelyek veszélyes mikotoxinokat termelnek. Ez a másodlagos kár sokszor súlyosabb, mint maga a rágás, mert a termés felhasználhatóságát veszélyezteti.
A NAK szakemberei hangsúlyozzák: „Önmagában egy növényvédelmi kezelés nem elegendő a toxintartalom mérsékléséhez. A védekezésben az ellenálló hibridek és az agrotechnikai elemek szerepe meghatározóbb.” A három fő kártevő a kukoricamoly, az amerikai kukoricabogár és a gyapottokbagolylepke. Mindegyik lárvája a csövet károsítja, ami mennyiségi veszteséget okoz, de a mikotoxinok képződése jelentős minőségi problémát jelent. Az aszályban legyengült növények különösen veszélyeztettek.
A védekezés kulcsa a megelőzés. A vetésváltás, a tarlóápolás és a helyes tápanyagutánpótlás növeli a növények ellenállóképességét. Kémiai védekezés esetén a lárvák kelésekor javasolt permetezni. Rendelkezésre állnak olyan hatóanyagok, mint a deltametrin vagy a klórantraniliprol. Biológiai alternatívaként a Bacillus thuringiensis baktérium vagy a Trichogramma darazsak is bevethetők a kukoricamoly ellen.
A mikotoxinok képződése nem áll meg a szántóföldön. A helytelen tárolás – például a magas páratartalom – tovább ösztönzi az Aspergillus vagy Penicillium gombák terjedését. Ezért a takarmányozási és élelmiszeripari célú felhasználás előtt elengedhetetlen a minőségellenőrzés. A gazdálkodók számára elsődleges, hogy integrált védekezéssel – a vetéstől a tárolásig – mérsékeljék a mikotoxin-kockázatot, ezzel megőrizve termésük értékét és piacképességét.
