A forró és száraz nyarak új és komoly veszélyt jelentenek magyar erdőinkre. Gálhidy László, a WWF Magyarország Erdő programjának vezetője egyértelműen figyelmeztet: ha az idei időjárás jellegzetessé válik, az Alföld erdei különösen nagy kockázatnak lesznek kitéve. A probléma gyökere nem csak a klímaváltozásban keresendő. Az elmúlt évtizedek erdőgazdálkodási gyakorlata, amely az egyhangúbb, kevés fafajt tartalmazó állományokat részesítette előnyben, jelentősen csökkentette az erdők ellenálló képességét. Egy szélvihar, kártevő vagy hosszú száraz időszak ma már sokkal nagyobb területen okozhat egyszerre kárt.
A megoldás kulcsa a változatosság helyreállításában rejlik. A különböző korú és fafajú erdők rugalmasabbak. A Börzsöny példája is mutatja, hogy egyes állományok kiheverhetik a sokkhatást, ha a következő évek kedvezőbbek lesznek. Azonban a hosszú távú megőrzéshez alapvetően új erdőkezelési és finanszírozási modellre van szükség. Az örökerdő-gazdálkodás egy ilyen lehetőség, amely nem zárja ki a faanyagtermelést, de folyamatos erdőborítást és sokrétű szerkezetet tart fenn.
| Problémák | Leírás |
|---|---|
| A klímaváltozás hatása | Az erdők ellenálló képessége csökkenhet |
| Gazdasági nehézségek | Az állami erdőgazdaságok működése a kitermelésből finanszírozódik |
| Természetközeli gazdálkodás | Más modellre van szükség a fenntarthatóság érdekében |
| Munkahelyek védelme | Jó finanszírozás nélkül nem lehet átállni |
| Életkörülmények javítása | Közösségi szolgáltatások elismerése |
| Felújítás szükségessége | A beavatkozások hatása hosszú távon érzékelhető |
A legnagyobb akadályt jelenleg az állami erdőgazdaságok gazdasági helyzete jelenti. Működésük jelenleg túlnyomórészt a kitermelt fa értékesítéséből finanszírozódik. Ez a bevételi modell összeegyeztethetetlen a természetközeli gazdálkodás és a természetvédelmi célok következetes érvényesítésével. Gálhidy László is hangsúlyozza, hogy egy puszta fakitermelési moratórium nem jelentene tartós megoldást. A munkahelyek, a lakossági tűzifaellátás és más kötelezettségek miatt az átálláshoz kiszámítható új finanszírozásra van szükség. Az erdők jelentős közösségi szolgáltatásokat is nyújtanak, például az árnyékolással és a hűtéssel javítják az életkörülményeket, amit pénzügyileg is el kell ismerni.
Az Élő Környezetért Felelős Minisztérium tervei az állami erdőgazdálkodás működési modelljének átalakítására biztatóak. A változás azonban csak akkor lesz eredményes, ha az intézményi és gazdasági feltételek is megváltoznak. A WWF egy olyan területi megosztást javasol, ahol az erdők egy kis, mondjuk 10-15 százalékos részét háborítatlanul hagyják, más részein természetközeli gazdálkodás folyik, és továbbra is lehetőség van faanyagtermelésre a nagyobb hányadon. Az átálláshoz fel kell mérni a kieső bevételeket és biztosítani azok pótlását. A legértékesebb erdőtömböket már az átmeneti időszakban is meg kell védeni, mert egy most elvégzett beavatkozás következményeit később nehezen lehet helyrehozni.
Gyakorlati példák is léteznek a természetközeli kezelésre. A LIFE4OakForests projektben például magyar és olasz tölgyesek szerkezeti változatosságát növelték az őshonos fafajok támogatásával, holtfák hagyásával és mikroélőhelyek kialakításával. A tapasztalatok szerint az erdők természetességének javítása hosszú távú feladat, amely a helyi adottságokhoz igazodó kezelést követel. Az erdők megóvása tehát nem csupán környezetvédelmi, hanem gazdasági és társadalmi kérdés is, amelyhez mindannyiunknak közös felelősséget kell vállalnunk.
