A Tisza menti szántók nyári délutánján a forró levegő már-már táncol a szemünk előtt. A mezőgazdák nemcsak a nappergetéstől, hanem a talajban egyre ritkuló nedvességtől is szenvednek. A „furulyázó kukorica” – a vízhiánytól összepöndörödött levelek – már nem csak riasztó jelkép, hanem az Alföld számos részén a mindennapok része. Egy friss, a HUN-REN Agrártudományi Kutatóközpont kutatói által készített tanulmány azonban nem kizárólag a klímára mutat, hanem az emberes beavatkozások, a több mint száz éves vízrendezések és természetes élőhelyek felszámolásának összegzésére is.
A kutatás szerint a rossz helyen folytatott intenzív szántóművelés ökológiai és gazdasági szempontból egyaránt nehezen fenntartható. A szakemberek egy mintaterületen három forgatókönyvet vizsgáltak:
- a jelenlegi, gyors belvízelvezetési gyakorlatot
- a passzív vízvisszatartást
- egy olyan modellt, amely irányítással visszavezeti az árvizeket is a tájba
- az eredmények meglepőek
- a vízvisszatartás hatása
- a talajvízszint javulása
A környező mezőgazdasági földeken a talajvízszint javulása akár 20-28 százalékos termésnövekedést is eredményezhet a kukoricában, miközben az erdők túlélési esélyei is nőnek.
„A jelenlegi gyakorlat egyre gyakrabban nemcsak környezeti, hanem gazdasági értelemben is nettó veszteséget termel” – hangsúlyozza a kutatást vezető Pinke Zsolt. A tanulmány alapján közel egymillió hektárnyi, gyakran belvizes vagy gyenge termőképességű alföldi szántóföldön indokolt lenne a gazdálkodási forma megváltoztatása. Ez nem a mezőgazdaság megszüntetését jelentené, hanem egy olyan átállást, amely jobban illeszkedik a termőhelyhez. A mélyebb területeken újra térnyerhetne a legeltetés, míg a jobb adottságú földeken a szántóföldi gazdálkodás tovább folytatódhatna.
| Forgatókönyv | Jellemzők |
|---|---|
| Jelenlegi gyakorlat | Gyors belvízelvezetés |
| Passzív vízvisszatartás | Természetes vízgazdálkodás |
| Irányított árvizek visszavezetése | Ökológiai előnyök |
A változás megtervezése tudományos megalapozottságot igényel. Pinke Zsolt felhívja a figyelmet arra, hogy egy ilyen léptékű átalakítást részletes vízgazdálkodási, ökológiai és gazdasági vizsgálatoknak kellene megelőzniük, amelyek finanszírozása meghatározhatná a jövő vízbiztonságát. A tanulság számunkra, hétköznapi kertészek és kistermelők számára is értékes: a víz megőrzése minden szinten kulcsfontosságú. A jó gyakorlat a saját kiskertünkben is elkezdődhet a talajtakaró növények ültetésével, a csapadékvíz gyűjtésével és a csepegtető öntözés preferálásával, hogy minden csepp víz a helyén maradjon.
