Horvátország mezőgazdaságának ellentmondásai
Export helyett a feldolgozás hiánya
Nyári nap süt a horvát tájakon, ahol a termők a búzát, kukoricát és különösen a keresett, nem génmódosított szóját takarítják be. Ezek a nyersanyagok nagy része azonban nem a helyi állatok gyomrába vagy a hazai feldolgozók üzemébe kerül, hanem exportra mennek. A Zágrábban megjelenő Jutarnji List elemzése szerint ez az ország mezőgazdaságának egyik legnagyobb ellentmondása: olcsón adja el a nyersanyagot, majd drágán veszi vissza feldolgozott formában.
Statisztikai adatok és a hazai ellátás
A horvát statisztikai hivatal adatai is ezt támasztják alá. Bár jelentős gabona- és olajnövény-felesleg termelődik, az ország importra szorul húsból, tejtermékből, számos zöldségféléből és éppen a szójából készült takarmányokból. A megtermelt szójából még a horvát takarmányipar néhány heti szükségletét sem tudják fedezni. „Ez egyértelműen a feldolgozóipari kapacitások hiányára utal,” fogalmaznak a szakértők, akik aggódva nézik, ahogy egyre kevesebb állat marad magyarországon, miközben az import nő. „Korábban a megtermelt kukoricát a hazai sertések és tehenek etették. Ma sokszor az alapanyag megy ki, a késztermék jön be,” mondja Ivica Kisic, a zágrábi egyetem professzora.
Aggodalom a tejtermelés, sertéstenyésztés és zöldség-gyümölcs területein
Az aggasztás különösen a tejtermelés, sertéstenyésztés és a zöldség-gyümölcs ágak súlyos helyzetére irányul. Ezekben a területeken a múlt évtizedek fejlesztési programjai sem hoztak áttörést. Ráadásul a számítások szerint egy válsághelyzetben Horvátország nem tudná saját termelésből kielégíteni egy teljes év szükségletét számos alapvető élelmiszerből. A fogyasztásnak radikálisan át kellene alakulnia, sokkal kevesebb hús és tej mellett.
Uniós támogatás és a lehetséges megoldás
Miközben 2013 óta mintegy 10 milliárd euró uniós támogatást használtak fel, a szakértők szerint ez nem volt elég a gyengeségek kiküszöböléséhez. A megoldás nem a teljes önellátás, ami reális sem lenne, hanem a stratégiai ágak erősítése. A támogatási rendszer átalakításával, az állattartás ösztönzésével és az öntözési rendszerek kiépítésével a jelenlegi 30-50%-os önellátottságot 75-80%-ra lehetne emelni a kulcsfontosságú termékekben.
Tanulságok a helyi gazdálkodásról
A horvát példa egyértelmű tanulságot szállít minden kistermelő és kisüzem számára: a valódi biztonságot nemcsak a termés, hanem a helyben, közösségi keretek között történő feldolgozás és értékesítés adja. A jó gazdálkodás lényege, hogy a helyi munka és nyersanyag a lehető legnagyobb hozzáadott értéket hozza létre ott, ahol megtermett.
