A magyar kertek arculata sodródik az éghajlatváltozás sodrában. A régi biztos pontok, mint a tuja vagy a málna, egyre gyakrabban szenvednek a meleg szárazságoktól és a kiszámíthatatlan fagyoktól. Eközben mediterrán és egzotikus növények, például a füge és a kenderpálma, talpraesett módon szereznek földet hazánkban. A rázós időjárás új növénypalettát ajánl, és újra kell gondolni, mit érdemes ültetni a kertben.
A klímaváltozás hatásai a magyar kertekre
Az utóbbi évek szélsőséges nyarai és kiszámíthatatlan telei alaposan megrendítették néhány régi kedvenc pozícióját. A tuja, a sövények egykori királya, nemcsak a csapadékhiánytól szenved. Egyre nagyobb gondot jelentenek az új kártevők, mint a mediterrán térségből érkező boróka-szú, amely rövid idő alatt elpusztíthat egy egész sorfát. A málna pedig érzékenyen reagál a hőségre: 30 Celsius-fok fölött már a termés minősége romlik, a tartós kánikula pedig a bőséges betakarásról álmodozó kertészek számára csalódást jelent. Az angol gyep fenntartása aszályos időszakban öntözési luxussá válik, mivel sekély gyökérzete gyorsan kiszárad. A sárgabarack számára pedig a legnagyobb veszélyt a kiszámíthatatlan tavaszi fagyok jelentik, amelyek az előrehozott virágzást követően teljes terméskiesést okozhatnak. Ezek a növények a korábbi gondossággal és vízmennyiséggel sem mindig biztosíthatók hosszútávon.
Az új növények felértékelődése
A klímaváltozás azonban teret ad új, eredeti feltételekhez alkalmazkodott növényeknek is. A füge kedveli a forró nyarakat, és az enyhébb teleknek köszönhetően egyre kevesebb fagykárt szenved. A leander, amely régen főként dézsás növény volt, ma már védett kerthelyeken teleltethető, és látványos virágzással hálálja meg a meleget. A kivi meglepően jól érzi magát a hazai viszonyok között, bár a terméshozamhoz nőivarú és hímivarú példányt is ültetni kell. A kínai kenderpálma pedig már nem csak a mediterrán tájakat ékesíti; idősebb korában akár jelző nélkül is átvészelheti a hazai teleket, így egyre több kertben lesz meghatározó.
A jövő kertje
A kertészeti gyakorlat tehát egyértelműen a mediterrán és szárazságtűrő növények irányába változik. A jövő kertje valószínűleg változatosabb, kevesebb vízigényű, de ugyanakkor ugyanolyan látványos lesz, mint az, amelyet megszoktunk. Az alkalmazkodás kulcsa az informáltság és a helyes fajtaválasztás.
