No-till gazdálkodás és a talaj megújulása
A kezdetek motivációja
A no-till, vagyis a talajművelés elhagyása nem egy csodaszer, hanem egy hosszú távú fektetés a talajba, ahol a termésbiztonság a legfontosabb nyeremény. Ez a lényeg, amikor Szeredi Attilával, a Talajmegújító Gazdák Egyesületének elnökségi tagjával beszélgettünk Kiszombor környékén. Ő és családja 1200 hektáron gazdálkodik, és 2017 óta fokozatosan vezetik be ezt a rendszert. Kezdetben nem a rendkívüli szárazság, hanem a saját talajaik viselkedése késztette őket a változtatásra: észrevették, hogy hiába hagyják a növényi maradványokat, a föld folyamatosan visszatömörödik, különösen az öntözött területeken.
A talaj ismerete és a tömörödés csökkentése
A megújuló gazdálkodás első lépése a talaj ismerete. „Járjuk végig a földeket talajszondával, és jegyezzük fel, hol kell áttörni a tömör réteget. Nélküle nem megy a művelési mélység csökkentése”, hangsúlyozza Szeredi Attila.
Az ő rendszerükben a tavaszi művelés teljesen megszűnt, mivel a nedvesebb talajban minden gépi áthaladás káros tömörítést okoz.
A hagyományos takarónövény-módszerek sem voltak elég hatékonyak náluk, így a tél végi megsemmisítésre – jelenleg – növényvédő szerepet alkalmaznak. „Ha mérlegre tesszük, a talaj kiszáradása ártalmasabb a talajéletnek, mint egy felszíni gyomirtás”, magyarázza a döntés mögötti logikát.
A géphasználat és a megtakarítás
A géphasználat jelentősen csökkent: a mélyszántást és a 40 centis művelést felváltották késes eszközökkel, majd azokat is fokozatosan hagyták el. A megtakarítás azonban nem anyagi csoda: „Néhány tízezer forintot spórolunk a kevesebb talajmunkával, de ezt elviszik a talajkondicionáló anyagok, mint a kálium-szulfát vagy a gilisztahumusz-koncentrátum”, mondja a gazdálkodó.
A hosszú távú előnyök
A hosszú távú előnyök viszont kézzelfoghatók: évről évre kevesebb műtrágyát és növényvédő szert használnak, mivel a talajélet és a növények immunrendszere erősödik. A termésbiztonság pedig az aszályos években mutatkozik meg igazán, ami egyre gyakoribb. Tavaly a no-till rendszerben termelt napraforgó és kukorica is felülmúlta a megyei átlagokat.
Az út akadályai és a jövő céljai
Az út nem mentes akadályoktól. Nem minden növényfajta alkalmas rá, és évekbe telik, mire a talaj teljesen felépül. A Szeredi család különböző hibrideket tesztel, hogy megtalálják a legalkalmasabbakat. „Türelem és kudarctűrő képesség szükséges hozzá”, ismeri el Attila. A végső cél egy olyan minőségi tanúsítvány létrehozása, amely piaci előnyt vagy értékesítési biztonságot jelent a termelőknek. A no-till tehát nem forradalom, hanem egy alapos, felelős átállás, amelynek gyümölcseit a jövő generációi is aratni fogják.
