Balatoni angolnák: Tévhit a fiatal halakról és a szaporodásról

A Balaton angolnaállománya nem úgy működik, ahogy sokan gondolják. Ha kifogsz egy kisebb angolnát, nem biztos, hogy fiatal. A növekedés mértéke és a nemek közti különbségek miatt egy kisméretű példány akár évtizedek óta is élhet a tóban. Dr. Müller Tamás kutató elmondta, a halak pontos korát a hallókövecskéik, az otolitok gyűrűinek leolvasásával állapítják meg. Ez a vizsgálat hozta a legfontosabb felfedezést: a Balatonban 1991 után született angolnák gyakorlatilag hiányoznak.

Ennek az az egyszerű oka, hogy az európai angolna csak a tengeren, az Atlanti-óceán Sargasso-tengeri régiójában szaporodik. A Balatonba történő bekerülésének utolsó fejezete 1991-ben ért véget, amikor egy tömeges pusztulás után megszűntek a telepítések. Azóta a tóban levő idős állomány nem tud utánpótlódni. A zárt Sió-zsilip lehetetlenné teszi, hogy a halak elinduljanak a tenger felé vezető több tízezer kilométeres vándorútra, amire ráadásul a korábban felhalmozott energiára is szükségük lenne. Egy parazitafertőzés, amely az úszóhólyagot károsítja, tovább rontja a vándorlási esélyeiket.

Jelenleg a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. munkatársai tavasszal, varsák segítségével fogják ki a megmaradt angolnákat, főleg a Zala torkolata és a Keszthelyi-öböl térségében. A kifogott halak többségét exportálják, a bevételt pedig a balatoni halgazdálkodásba, például a süllőállomány erősítésébe fordítják vissza. A magyar kutatók már sikeresen keltettek angolnalárvákat laboratóriumi körülmények között, de a teljes lárvafejlődés végigviteléhez és a felneveléshez még hosszú út vezet. A Balaton angolnái egyedülálló, öregedő populációt képeznek, amely védelme és megfigyelése a jövő kihívása lesz.

• Az angolnák növekedése lassú.
• Kisebb angolnák sokszor idősebbek.
• A zárt zsilip megakadályozza a vándorlást.
• A halak exportálása segíti a gazdálkodást.
• A laboratóriumi tenyésztés már elkezdődött.
• Az állomány fenntartása fontos környezeti kihívás.